A Déri Múzeum gubái és a táji változatok
A Déri Múzeum gubái és a táji változatok

A Debreceni Déri múzeumban található gubák bemutatása

Régiónkban Debrecen volt a gubakészítés központja, itt éltek a legnevesebb mesterek. A Déri Múzeumban található a legnagyobb számban e mesterséghez kapcsolódó tárgyi emlék. Az ott őrzött 19 gubából néhány részletes bemutatásra kerül.

A debreceni Déri Múzeumban V. 85.9.1. leltári számon található az a fekete bárányfürtös férfi guba, mely az 1930-1940-es években készült Debrecenben. Eleje hossza 110 cm, ujja hossza 50 cm. A fürtök hossza kb. 15 cm. Szabásakor az ujjak kialakításánál ferde bemetszést használtak, ennek következtében az ujjak szűkülnek. Szövésénél a fürtök berakása után két bevetést tettek. A vállrésznél a fürtök sűrűbben, az aljrészen ritkábban kerültek beszövésre.

Nyakát körben szövött piros - drapp anyag szegélyezi, melyet a nyakkivágás két végén egy- egy nagy méretű piros, zöld, sárga, fekete posztóból felcsavart „gubaszem” zár le. Innen a mellvonaláig a guba elejét piros szövet paszpólozás zárja. Ez a nyakrészhez hasonlóan hengeresre ki van tömve. A „gubaszemtől” vastag sodrott zsinóron piros - fehér színű bojt csüng. Ennek segítségével, a „gubaszemekre” nyolcas alakban felcsavarva, fogták össze a gubát.

Nagy József gubásmester ( Debrecen, Vendég u. 56. ) remekművét V.1930.31. leltári szám alatt őrzi Debrecen múzeuma. Fehér, bárányfürtös guba, piros béléssel. A nyakkivágás és az eleje elszegését piros vászonnal oldották meg, mely gömbölyűségét rongycsíkokkal való kitömés adja. Nyakban belül fekete paszományzsinórból kötött vitézkötéssel és hosszúkás gombbal záródik. Kívül a „gubaszemeket” 1cm-es sávban felcsavart fekete, fehér, kék, piros és zöld posztó adja. Hossza 109 cm, ujja hossza 66 cm, bősége 100 cm. Szabása szűkülő ujjú. Láncsűrűsége 0.5 cm, fürtök hossza: 15-20 cm, melyek 3 láncfonal kihagyásával kerültek behelyezésre. A fürtös sorokat 3 vetés választja el egymástól.

A V. 85. 59. 1. leltári szám alatt egy debreceni gubásmester munkája található az 1830-as évekből, melyet Nyírbélteken 1952-ig használtak. Ez egy fekete hosszú szőrű birkagyapjúból készült férfi rakottguba. A szövésnél itt nem a bárány rövid, természetes fürtjét használták, hanem a racka mosott szőrét, mely csak a kallás után állt fürtté össze. A fürtök hossza 8-10 cm, ezek a vállrészén sűrűbben, lent ritkábban helyezkednek el. A nyakán körben és az elején körülbelül a mell vonaláig piros színű vászon szegélyezés fut végig. Kendervászonnal van kibélelve. Elől két színes „gubaszem” látható. Eleje hossza 115 cm, ujja hossza 62 cm, aljának bősége 195 cm.

A Komádiban készült gyermekguba a V. 69.187. 1. leltári szám alatt szerepel. Felvetője kender, összevarrásánál is ezt alkalmazták. Sima, fürtök nélküli. A beszövéshez szürkésbarna festetlen gyapjút használtak. A nyak és a mellrészt piros - fehér csíkos anyaggal szegték el. Láncsűrűsége 0.5 cm. Szabása T vonalú, hossza 72 cm, ujja hossza 47 cm, aljbősége 102 cm.

Szatmár megyében Kisbányán szőtték az V. 1941. 42. leltári számú , szürke, úgynevezett oláh gubát. Cigája gyapjúból, mely egyenes, durva, daru szürke színű, készült ez a rövid félcombig érő felső viselet, T szabással. Az az ujja hossza megegyezik a kabát hosszával. A debreceni gubáktól eltérően a fürtöket bajusz szerűen szőtték be, melyek hossza 20-25 cm. Különlegessége nyakeldolgozása. A fürtöket a nyakrészen és az elején levarrták, ez adta az eldolgozást, záródását három ágú gyapjúszálból font megkötővel oldották meg. Bélése nincs. Az egész guba hossza 75 cm, alj bősége 146 cm.

19. kép

Gubák Biharban és a Sárréten

A gubák Biharban is elterjedtek, viselésük virágkora a 19. század közepére esett. Ebben az időben a Nagylétai uradalomban a cselédek bérében benne volt a fekete, ritkábban szürke színű guba. Szűcs Sándor az 1930-as években írja: „60 évvel ezelőtt Berettyóújfalu, Szentpéterszeg, Gáborján, Hencida vidékén széltében hordták a rachajuh gyapjából készült fürtös gubát. Újfaluban pirossal szegett fekete volt a divat.”

A Kissárréten nem a gubacsapó mesterek által készített darabokat hordták, hanem a házilag szőtt un. kendergubákat.

A Nagysárréten is szegények hordták, de itt igazán nem tudott elterjedni.

Forrás: Bihar vármegye.1938. Szűcs Lajos: Néprajzi vonatkozások Bihar-vármegyében (209)

A Berettyóújfaluban élő Dr. Sándor Mihályné a településen élő idős parasztembereket kérdezett, az ő néprajzi gyűjtésében is fellelhetők adatok a kendergubákkal kapcsolatban. „Hosszú szálú gyapjút fakanállal megsodortak, megtekertek, hogy a szálak később kibomolhassanak és a suba szőréhez hasonlóvá váljanak. Ezt az ujjnyi vastag “viszált” gyapjút verték be a felvetett kenderlánc fonalba, úgy kellett azt felvetni, illetve olyan és akkora darabokat szőni, hogy ne kelljen később szabni, hanem csak a “szűvés” szélmentén összevarrni”. Később így folytatja:”Voltak gubaszövő asszonyok és ezek “megcsapatták”, kallóztatták a “megszűtt” darabokat, ezáltal a szövet összeugrott, megsűrűsödött a belső oldala, a külső pedig szőrös, gyapjús maradt, a viselésben összegubancolódott. Éppen olyan meleg volt, mint a suba. ”

Forrás: Dr Sándor Mihályné: Adatok a hagyományos paraszti élettel kapcsolatban 1965.(Bihari Múzeum)

A guba viselete azonban az első világháború előtti időkben már eltűnőben volt. A második világháború előtt csak messzebbről, a Hajdúságból érkezett embereken lehetett látni.

Szatmári és miskolci guba

Matolcsi guba

Ami a guba szövéstechnikáját illeti, két nyüsttel történik, de sokféle variánsa létezik. Minden gubához a két szélén két felmenőt vettek egy szálnak, hogy a gubavászon széle erősebb legyen. A legszélesebb, amit szőttek 80-82 cm volt, ez a férfiguba. Az asszonygubának sem igen szőttek keskenyebbet, mert annak meg szélesebb ujjat szabtak. Gyerekgubának elég volt 40 cm. Minden guba két szélből állt, alsó és felső szélből. A gubavászonnak a belső oldalát sima oldalának vagy posztós oldalnak hívták.

Luby Margit 1927-ben a következő módon számolt be a matolcsi guba szövéséről.

„Tekintettel arra, hogy a guba egy szövőszéken elkészített, racka juh gyapjából szövéssel létrehozott felsőruhadarab, a szövés technikájáról érdemes részletesen beszélni.

A gubaszövésnek négy szakasza van:1. a bujtatás, 2. a fürt berakása, 3. az ellábítás, 4. az átalvetés.

Minden gubának az alsó szélét, alját szőtték eléb. A szélső duplaszálra nem tettek fürtöt, mert az a bedolgozást akadályozta volna. Egy fürt 4 ujj hosszú volt és a végét bedolgozták a gubavászonba. A bujtatás azt jelentette, hogy az utolsó, tehát kettősszál előtt a csévét a szélsőszál felett húzták ki. Ha tehát szőrberakás után lábítottak, azzal megfogták a berakott fürtöket, s a bújtatással megakadályozták, hogy az átvetésnél a szélsőszál takaratlan maradjon. Egy fürtös sor ellábítása után három átalvetést tettek. A harmadik általvetésnél újra bújtattak, de most már csak minden második felsőszálba akasztanak fürtöt. Ellábítanak, tesznek három átalvető sort, a harmadiknál újra bújtatnak, s most megint minden felső felmenő szálba akasztanak egy fürtöt. A debreceni gubával ellentétben, ahol a vállasrész ritkább, hogy ne húzza le a vállat, addig a matolcsi gubánál ellenkezőleg a vállas oldalán erősebb fürtözést alkalmaztak, mert szerintük itt kellett legmelegebbnek lennie, itt strapálódott, kopott a legjobban.”

21. kép

Miskolci guba

Simon András, az egyik utolsó miskolci gubásmester beszámolójából tudjuk, hogy fekete, fehér és szürke gubát készítettek, de festettek kéket is. Általánosan elterjedt a fekete guba égerfa héjával való színezése.

A berakó fürt nincs kártolva, ha túl nagy letép belőle, ha kevés ad még hozzá. A rövid fürtöket minden lábítás után rakja, minden mellyék után, a hosszú fürtöket csak minden második vagy harmadik után.

E vidéken is háromféle lehetett a guba. Szövés után bolyhozták a füsült gubát, a rakott gubába szövés közben kerültek a gyapjúszálak, a legdrágább bárányfürtös gubánál a bárány fürtjei kerültek beszövésre, a debreceniek hatására 1850-es évektől. Érdekességként említik, hogy Mezőkövesden csepűgubát is hordtak.

A jó munkás 12 singet (1 sing= 3 rőf, 1 rőf= 75cm) is megszőtt naponként. Apró fürtű gubából egész nap csak egynegyed singet készített el még a legjobb mester is.

A gubát nemigen bélelték, legfeljebb félig. A piros bélés elől hengeresen kidomborították, és fűrészfogasra metszve, egymásra rakott színes posztócsíkkal ékesítették.